Papp Gábor György (HTK MI): Az adattárolás különböző formái a Művészettörténeti Kutatóintézetben
A Művészettörténeti Kutatóintézetben többféle, a kutatást segítő tudományos gyűjtemény működik, melyek igen eltérő típusú dokumentumot őriznek. Előadásomban ezen dokumentumtípusok áttekintését kívánom adni, különös tekintettel arra, hogy milyen megoldásai lehetnek a jövőben a gyűjtemények digitalizált anyagai kutatásának és a kutatás nyomon követhetőségének.
Az Intézet legnagyobb és legváltozatosabb anyagát felölelő gyűjteménye az Adattár, melyet évente többszáz kutató használ. A gyűjtemény számos muzeális anyagot (grafikát, fotót, kéziratot, stb) őriz, melyek rendszeresen szerepelnek különböző múzeumi kiállításokon. Unikális kollekció a Művészlexikon cédulagyűjteménye, mely monografikus kutatások számára mind a mai napig
alapvető forrásegyüttes. A Fényképtár műtárgyakról, épületekről, művészekről készült felvételeket őriz, melyek jelentős része digitalizálva kutatható.
Az Adattár több kéziratot, így művészettörténészek kéziratait őrzi. Ezek közül figyelemre méló Ybl Ervin Hauszmann Alajos élete és művészete címet viselő kézirata 1953-ból (jelzete MDK-C-II.-88). A kézirat a jeles művészettörténész hosszú kutatásának eredménye, egyes részleteit publikálták, de a teljes szöveg ismeretlen nem csak a nagyközönség, hanem a szakma nagy része előtt is. Pedig több olyan adat található benne, többek között Hauszmann Alajos tanulóéveire vonatkozóan, melyek Ybl Ervin kutatásai nyomán váltak ismertté. Digitalizálása és a későbbi, Hauszmannra vonatkozó monografikus kutatásokkal, valamint Hauszmann önéletírásával való komparatív bemutatása ezért is fontos volna.
A Lexikongyűjtemény egy 1915-ben indult művészlexikon tervezett folytatásához készült cédulagyűjteményt őriz. Az elmúlt évek során digitalizált anyag újságkivágatokat, teljes cikkeket, monografikus tanulmányokat, bibliográfiai jegyzeteket tartalmaz. Ezek mellett unikális egységeket is: művészek által az egykori lexikon felkérésére készített önéletrajzi vázlatokat. Ezek a kéziratos dokumentumok fontos, sok esetben máshonnan nem ismert adatokat tartalmaznak az adott művész munkásságával kapcsolatban. Emellett a művészek által saját munkásságukról (fontosabb alkotásaikról) összeállított listák a szerzők egyfajta önreflexiójaként is tekinthetők. Példaként Gerster Kálmán, 19. századi építész önéletrajzi vázlatát kívánom bemutatni. A digitális feldolgozásnál és disszeminálásnál a kurrens szakirodalommal való komparatív összevetés ennél a forráscsoportnál is fontos lehet.
A Fényképtár egyik fényképsorozata több szempontból méltó a figyelemre. Az Úri utca 62. sz alatti Prímási palota épületéről van szó, mely az 1970-es és 1980-as években az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának, később Kutatóintézetének volt otthona. A későbarokk épületet 1945 után helyreállították és modern épületszárnnyal egészítették ki. Az 1975-ben készült felvételek a külső és a belső, udvari homlokzatokat mutatják, jól érzékeltetve a helyreállított barokk és a új, modern épületrészek harmonikus illeszkedését (Fényképtár N13614 – 13621). Ilyenformán dokumentumai az 1970-es évek megőrző, ugyanakkor a modern kiegészítések lehetőségével élő műemlékvédelmi szemléletének. Az épület ebben a formájában ma már nem látható, miután az Esztergom-budapesti érsekség visszakapta, számottevő változtatást hajtott rajta végre. Ezért ez a fotósorozat dokumentum is egyben.
A három gyűjtemény egy-egy jellemző példáján keresztül azt gondolom, hogy jól megmutathatóak azok a kihívások, melyekkel a digitalizálást követő repozitálás során a szakembereknek szembe kell nézniük.
Végezetül előadásomban szólni kívánok a digitalizált anyagok kutatható, visszakereshető repozitálása kapcsán a fent nevezett gyűjteményekben őrzött anyagok felhasználása kapcsán a szükséges nyomonkövetés (regisztráció) lehetőségeiről és a „nyílt, amennyire lehetséges, zárt, amennyire szükséges” elvről.
A szakmai fórum a kutatásiadat-kezelés, a kutatástámogatás, az adatrepozitóriumok és a nyílt tudomány témaköreiben zajló hazai és nemzetközi kezdeményezések, jógyakorlatok, együttműködések, valamint kihívások és technológiai megoldások bemutatására nyújtott teret. Az előadók elméleti és gyakorlati szempontból vizsgálták a kutatási adatok kezelésében és a kutatástámogatásban megfigyelhető trendeket, különös tekintettel a területtel foglalkozó szakemberek és az elérhető infrastruktúrák fejlődési és kapcsolódási lehetőségeire, megoldásaira.